John Wall Barger
Translated by Kristóf Szabó
Apa nevet. (ez mind lényeges). Egy sztorit mesél,
miközben a Quinpool utcán sétálunk, izgatottan rázva
kopasz fejét, rángatva fehér szakállát, ahogy a nagyi
eltörte a bokáját és hogy egész este nyögdösött,
felriasztva ezzel az egész házat.
Egy nő gyerekét átkarolva elsétál mellettünk. Apa és én
ránézünk (ez mind nagyon-nagyon lényeges).
A nő mellett, egy férfi puff elesik a járdán. Nagyon fáj
neki. Remeg, fura hangokat ad ki. Állunk, de csak
nézzük. Biztos eltörte valamijét. Leesett a tetőről?
Légzése nehézkes, csak bambul, mintha nézne valamit.
És pont úgy néz ki, mint Apa! A kora, szakálla, és
kopasz. Remeg, majd nem lélegzik. Fura.
Késő este van. Gitárhang hallatszik, szerelmes dalnak
tűnik. Egy mentőautó jön. Piros-fehér ruhában emberek
lépnek ki, és úgy néznek ki, mint Apa! Az utcán
kukucskáló emberek is úgy néznek ki, mint Apa! Még a
nő is, akinek kutyus van a táskájában: kopasz és
szakállas. Csak egy fekete ruhás alak fehér lovon néz ki
máshogyan. Ez egy csontváz! Felmászok és
belecsimpaszkodom a bordáiba. Elkezdünk gyorsulni,
elhaladunk egy Meki és egy bank előtt. Mellettünk
néhány kutya fut, akik a halovány esti fényekben
ugatnak.
Becsukom a szemem, és elképzelem, hogy újra három
vagyok, ahogy csimpaszkodom a motor vázába: éppen
oviba visz Apa!
This translation of John Wall Barger’s poem “The Falling Man” (first published in Forget Magazine) won third place in the poetry category of the Varga Katalin Gimnázium’s 2025 literary translation competition. It appears here with the permission of both the author and the translator.